Farkasok háttérkép kategória




A Farkasok kategória háttérképei 1-től 41-ig, összesen 94 db háttérkép


Farkas a hóban
Fehérfarkas
Farkas kék szemmel
Fehér farkas a hóban fekszik
Fehér farkas a talajon fekszik
Farkas üvölt
Farkas kölykök
Fehér farkas néz
Lopakodó farkas
Farkasok vadásznak
Farkas szem
Piros szemű farkas
Kék szemű farkas
Farkas fekszik a hóban
Három farkas néz
Fehér farkas festmény
Farkas fekszik a hóban
Wolf Sleep Dog Snow Winter
wolf moon
Farkas szobor
wolf and blue moon
Farkas üvölt az erdőben
Wolf Snow
Farkas ül a hóban
Farkas néz
Farkas lesben áll
Medve és a farkas
Farkas szeme
Farkas vonyítás
Farkas fekszik
Fehér farkas
Farkas vicsorít
Fáradt farkas
Farkas festmény
Festmény farkas, hold
Kölyök farkas
Farkas fej
Farkas les
Fehér farkas csorda
Farkas a fa tövében
Farkas vonyít



A farkas vagy szürke farkas (Canis lupus) a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. Háziasított alfaja a kutya (Canis lupus familiaris).

Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is: ezek a prérifarkas (Canis latrans), a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus) és a sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus). Szócikkünkben „farkas” alatt a szürke farkas értendő.

Előfordulása

A farkas talán a legnagyobb területen elterjedt szárazföldi ragadozó. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de megtalálhatjuk képviselőit Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is. Az egykor összefüggő, hatalmas területen a túlzott vadászat következtében ma már csak elszigetelt csoportjai maradtak fenn. Természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen a félsivatagtól a tundrán át a trópusi esőerdőig mindenhol képes megélni, ami nagyszerű alkalmazkodó képességét jelzi.

Kárpát-medence

Európában – ezen belül a Kárpát-medencében is – csak szigetszerű populációi élnek.

Szerencsére ma már Magyarországon is védett, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. A jelek szerint Szlovákiából át is települt már pár egyed: a Gömör-Tornai karszton, az Aggteleki Nemzeti Parkban és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban él egy falka.

Megjelenése

A nőstények testtömege 18–55 kilogramm, a hímeké 20–80 kg; testhossza 1,3–1,6 méter. Vad alfajai a rókánál nagyobb, szürke, barnás-szürke, sárgásbarna vagy fehér színű állatok. (Az alfaj színe élőhelyétől függ.) Élettartam:átlag 13 év, fogságban átlag 15 év

Életmódja

Bár nagyszerű és intelligens vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. Az állatokban sem válogatós, kisebb állatokat éppúgy elkap, mint a jávorszarvas és pézsmatulok méretű nagy patásokat – persze ez utóbbiakat csapatban vadászva. A kiszemelt vadat kitartóan üldözik hosszú kilométereken keresztül, majd beérve a farába, lágyékába és marjába marva terítik le őket. Akár 70 km/h-ás sebesség elérésére is képesek. Miután a legnagyobb sikerre törekednek, elsősorban az eleve hátránnyal induló legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki. Ezáltal fontos a szerepük a prédapopulációk számának szabályozásában. A zsákmányt leterítve a híres farkasétvággyal fejenként akár 9 kilogrammot is megesznek belőle. A dögöt sem vetik meg, gyakran próbálják közös erővel elkergetni a többi farkast, a medvéket és a pumákat friss zsákmányuk mellől. A települések szeméttelepein is megjelennek, hajdan az ősi emberi közösségeket így kerülgető farkasokból háziasíthatták a kutyákat.

A farkasok rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban élnek. Ezek létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz idegen farkasok is csatlakozhatnak. A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel.

A farkasokra az egymást váltó „letelepedett” és „nomád” életmód jellemző. Tavasszal és nyáron egy területen maradnak, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járnak be éjszakánként. Ilyenkor naponta akár 200 kilométert is megtehetnek, 8 km/h átlagsebességgel.

Territoriális viselkedésük erős; a falka felségterülete az élőhely adottságainak megfelelően 130–13 000 négyzetkilométer között van. Területüket hevesen védik a betolakodókkal szemben; akár meg is ölhetik azokat.


Ajánló más háttérkép - kategóriáinkból