Pingvinek háttérkép kategória




A Pingvinek kategória háttérképei 1-től 9-ig, összesen 9 db háttérkép


Vicces pingvinek
Pingvintánc
Pingvin mama, pingvin bébi
Pingvin család, jég
Kis pingvin a hóban
Pingvin a víz alatt
Sok pingvinbébi
Pingvinek ölelkeznek
Pingvin kiugrik a vízből



Megjelenésük, felépítésük

A pingvinek különös testalkatú madarak. A legnagyobb pingvinféle 115 cm, a legkisebb csak 40 cm magas. Mivel sarló alakú, hegyes szárnyukat a repüléshez hasonló módon használják, mellcsonti tarajuk nem korcsosodott el úgy, mint például a futómadaraké: a tarajon és a széles lapockán hatalmas izmok tapadnak.  Nincs térdük, ezért nem tudnak ülni. Mivel nem tudnak ülni, állva, a farkukra támaszkodva pihennek.

Származásuk, elterjedésük

Törzsfejlődésük már nagyon régen különvált a madarak többi rendjéétől; az első pingvinfélék maradványai a harmadkorból kerültek elő. Szinte kizárólag a Föld déli féltekéjén élnek, Többnyire Dél-Amerika mérsékelt égövi partvidékén és a környező szigeteken. Két fajuk az Antarktisz partvidékén telepedett meg. Csőrük egyenes, oldalt összenyomott. Orsó alakú testük a szárazon nehézkes, viszont a víz alatt rendkívül áramvonalas. Ez a tollazat a hőt rosszul szigeteli, ezért a pingvinek bőre alatt vastag zsírréteg van. A tollak a zsírréteg alól erednek. Szárnyukon nem nőnek evezőtollak.

Életmódjuk

Idejük java részét a vízben töltik, ahol halakat, tintahalakat és rákokat fognak maguknak, esetenként 20 m-nél is mélyebbre merülve. Eközben az e célokra átalakult lábukkal kormányoznak, illetve fékeznek. Úszásuk leginkább a delfinfélékéhez hasonlít, és azokhoz hasonlóan időnként ki is szökkennek a vízből. A szárazföldön kiegyenesedett testtartással, totyogva, de meglehetősen gyorsan haladnak. A törmeléklejtőkön akár 300 m magasra is felkapaszkodhatnak. Jeges felszíneken hasra fekszenek, és magukat a szárnyukkal hajtva csúsznak. A tollváltás ideje néhány hét, és a madár számára igen megerőltető. Szárnyukat nem tudják se teljesen kinyújtani, se teljesen összehajtani.

Sajátos színösszeállításuk a vízben jól álcázza őket: alulról a halak a víz felszínéhez hasonlónak látják fehér hasukat, fekete hátuk pedig a tengerfenék színébe olvad be, így a felettük úszó ragadozók kevésbé veszik észre őket. A szaporodási időszakban a költőhely és a tenger között ingáznak.

Többségük kettő, legfeljebb három tojást rak. Kicsinyeik pelyhesek és fészeklakók. Fészkeiket meglehetősen szegényesen, növényekkel bélelik ki. A szárazföldön természetes ellenségük alig akad, csak a halfarkasok, a tokoscsőrű madarak és az óriás viharmadarak fosztják ki időnként fészkeiket.




Ajánló más háttérkép - kategóriáinkból