Pókok, rovarok, bogarak háttérkép kategória




A Pókok, rovarok, bogarak kategória háttérképei 1-től 41-ig, összesen 281 db háttérkép


Lila virág méhe
Zöld tücsök
Bogárszem közelről
Sok pók egy kupacban
Méhe rászáll a virágra
Méhe beporozza a virágot
Pók makró fotó
Keresztes pók
Pók az esőerdőben
Szitakötő
Pillangó a fehér virágon
Hangya
Ember méhekkel belepve
Imádkozó sáska
Imádkozó sáska a naplementében
Imádkozó sáska virágon
Pöttyös bogár, levél
Lila virág méhével
Darázs, napraforgó
Tücsök, szürke
Imádkozó sáska a zöld levélen
Sáska fej közelről
Katicabogár a falevelen
Zöld sáska
Méh lakás
Pöttyös bogár
Lepke a cipőn
Katicabogár a falevelen pihen
Hangyák a kötelen
Lila lepke makró
Pókszem makró
Katicabogár, világos háttér
Butterfly
Szitakötő leszáll
Méhe közelről
Kis pók a falevelen
Imédkozó sáska
Pókháló
Bogárszem makró
Katica közelről
Pici szarvasbogár



A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. 3 alrend, 111 család és mintegy 40 000 faj tartozik közéjük.

Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki. Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse. Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik. A selymet felhasználják még közlekedésre, fészekkészítésre, sperma tárolására és az áldozat becsomagolására.

Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak. Mindössze 200 faj ismert, melynek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb méretű pókok marása fájdalmas, de maradandó károsodást nem okoz.

A pókok a világnak minden részén előfordulnak. 1973-ban a Skylab személyzete 2 pókot vitt fel az űrbe, hogy azok hálószövési technikáját vizsgálják súlytalansági állapotban.

Szörözött testüket és hosszú láddaikkal félelmet és csodálatot is keltenek. Egy rovarhoz hasonlóan a póknak is ízelt lábai, valamint kemény testpáncélja van.

Életmód

Annak ellenére, hogy ragadozók, változatos életmódot folytatnak. Az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza, hogy mit ejthetnek el. Így a hálókészítő pókok ritkán kapnak el hernyót, és a karoló pókok (akik lecsapnak az áldozatukra) gyakrabban fognak maguknak méhet és pillangót, mint más rovart. Egyes fajok kizárólag egyetlen élőlényre vadásznak, mint például a kalóz pókok, amelyek más pókokat fogyasztanak. A Bolas (labdás) pókok szex feromonokat termelnek, hogy hím molylepkéket foghassanak maguknak.

Pókhálók

Egyes pókok tölcsér alakú, míg mások spirális, kerek alakú hálót szőnek. Maga a háló lehet ragadós, illetve bolyhos-vattaszerű. A hálók többsége a vertikális, míg kisebb hányada a horizontális síkban feszül ki. A vízszintesen kifeszített hálók felett szabálytalan gubancokat lehet találni. Ennek célja nem más, mit a repülő rovaroknak a lenti hálóba való juttatása, továbbá védi a pókot a levegőből lecsapó ragadozóktól, mint például a madaraktól.

Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében várakozik, hogy egy rovar beleessen. A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli.

Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle.

A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Jellemző rájuk az alábbi négy tulajdonság együttes megléte:
a két pár szárny közül az első pár kemény szárnyfedővé módosult, a hátulsó pedig hártyás;
előtoruk szabadon áll, a közép- és utótoruk azonban egymással és a potrohhal is összenőtt;
szájszerveik rágó típusúak;
teljes átalakulással fejlődnek.

A Földön eddig leírt bogárfajok száma körülbelük 400 ezer, a Kárpát-medencében (Magyarországon) pedig 6300.

A köznyelvben sokszor neveznek bogárnak más, nem ebbe a rendbe tartozó állatokat is: a svábbogár a csótányok, a pincebogár pedig az ászkák köznapi elnevezése.

A rovarok (Insecta) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a hatlábúak (Hexapoda) altörzsének egyik osztálya.

Az állatvilág legnépesebb osztálya, az ismert állatfajok több mint a fele (57%, mintegy 700 ezer leírt faj) tartozik ide. Mivel folyamatosan írnak le új fajokat, ez az arány ennél jóval nagyobb is lehet. A rovarfajok számát egyesek 3 millió becslik, mások 30 milliót sem tartanak lehetetlennek.

A rovarok a Föld szinte minden biotópjában megtaláljuk, de főleg a szárazföldeken. A világtengerekben csak kevés fajuk ismert.

Testük szelvényezett; az egyes szelvények más-más funkciót látnak el (nem úgy, mint például a gyűrűsférgeknél). Embriójuk a petében fejlődik, és onnan lárvaként bújik ki. A lárva stádium több vedlésen át tarthat. A fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) lárvái bebábozódnak, és a bábból a kifejlett rovar (imágó) bújik ki.

A rovarok származása

A rovarok népes és igen változatos csoportjának közös jellemzői: 1. tracheás légzőberendezés, 2. a test szelvényeinek összenövése (tagmatisatio), 3. az egyágú végtag (uniramia).

A rovarokhoz hasonló lények a középső devonban jelentek meg. Első maradványaik Skóciában, a Rhynia őslápból kerültek elő: ezek szárnyatlanok voltak, rövid járólábakkal és rövid csáppal, azaz inkább a mai ugróvillások (Collembola) rokonai lehettek. A felső karbonban már nagyon sok szárnyas rovar is élt, köztük az eddig megtalált legtermetesebb rovarok: Egyesek szárnyfesztávolsága 75 centiméternél is nagyobb volt. Feltételezik, hogy a permben még a mainál is több rovarfaj élhetett. A karbon időszakra számos, azóta kihalt rend mellett kialakultak már a kérészek (Ephemeroptera), az egyenesszárnyúak (Orthoptera), a csótányok (Blattoidea) és a fátyolkák (Rhaphidioidea). A szitakötők (Odonata), a vízifátyolkák (Megaloptera), a bogarak (Coleoptera), a portetvek (Psocoptera), az álkérészek (Plecoptera), a kabócák (Homoptera), a recésszárnyúak (Neuroptera), a skorpiófátyolkák (Mecoptera) és a kétszárnyúak (Diptera) közös őseinek tekinthető rovarok, a Protodiptera rend első maradványai a perm korú kőzetekből kerültek elő. A paleozoikum végi nagy kihalásban kipusztult az ősi típusú rovarok túlnyomó többsége, ezért az alsó perm rovarfaunája jobban különbözik a triászétól, mint a triász rovaregyüttese a maitól. A triászban élt rovarrendek ma is megvannak; sokféleségük jelentősen nőtt a jurában, amikor számos, ma is élő rovarcsalád alakult ki. A harmadidőszaki borostyánkövekben már megtalálhatóak a jelenleg élő rovarnemek, képviselőik között több recens (ma élő) fajjal is.

A rovarokat két csoportra osztjuk: Az ősibb Archeognathák rágóján egy ízesülő bütyök van; ezeket a Monocondylea alosztályba soroljuk. A többi rovarnál másodlagosan még egy ízesülési bütyök jön létre. Ezek a Dycondilea-k. Ez a kétbütykös ízesülés a fejjel jól megfelel a comb és a lábszár kétbütykű artikulációjának. A kétbütykűek lábfeje elsődlegesen 5 ízű (pentamer tarsus), de ezek az ízek egyeseknél redukálódhatnak.


Ajánló más háttérkép - kategóriáinkból